Tartalom
A csalánkiütés típusától függően az orvos különböző antihisztaminokat írhat fel, és ha ezek nem elegendőek a betegség tüneteinek csökkentésére, más gyógyszereket is hozzáadhatnak. Ezenkívül a kezelés kiegészíthető házi gyógymódokkal is, például zabpehelyfürdővel, vagy például zöld és aloe vera agyag keverékével.
A csalánkiütés olyan bőrreakció, amelynek fő tünetei az egész test viszketése és a bőrön megjelenő foltok megjelenése, amelyeket számos tényező okozhat, amelyek potenciálisan súlyosak, különösen, ha gyógyszeres kezelés okozza. Ha a csalánkiütés egy epizódja során a személynek nehézlégzése jelentkezik, a lehető leghamarabb kórházba kell mennie. Tudjon meg többet a betegségről.
Gyógyszertári gyógymódok
A kezelés a csalánkiütés személyétől, életkorától, típusától és súlyosságától függ. Általában az eredetileg alkalmazott gyógyszerek antihisztaminok, azonban egyes esetekben szükség lehet a kezelés kiegészítésére vagy az antihisztaminok helyettesítésére más gyógyszerekkel.
Antihisztaminok
Általában a leggyakrabban alkalmazott antihisztaminok, mivel kevesebb mellékhatásuk van, nevezetesen a szedáció, a következők:
- Loratadin (Claritin, Loratamed);
- Dezloratadin (Desalex, Esalerg, Sigmaliv);
- Fexofenadin (Allegra, Altiva);
- Cetirizin (reaktin, Zyrtec);
- Levocetirizin (Zyxem, Vocety).
Az orvos azonban más antihisztaminokat is ajánlhat, például klórfeniramint, difenhidramint vagy hidroxi-zint, amelyek a korábbiaknál hatékonyabbak a csalánkiütés kezelésében, de az előzőinél súlyosabb szedációt okozhatnak.
Ha a H1 antihisztaminok nem megfelelőek, a H2 antagonisták, például cimetidin, ranitidin vagy famotidin hozzáadása további előnyökkel járhat. Egy másik alternatíva a doxepin gyógyszer, amely H1 és H2 antagonista.
Egyéb gyógyszerek
Bizonyos esetekben az orvos más gyógyszereket is adhat a kezeléshez:
- A Montelukast (Singulair, Montelair), amelyek olyan gyógyszerek, amelyek bár az antihisztaminoktól eltérően hatnak, az allergiás tüneteket is csökkentik;
- Szisztémás glükokortikoidok, amelyek hasznosak a nyomásos csalánkiütés, vaszkulitikus csalánkiütés vagy krónikus csalánkiütés kezelésében, amelyek általában nem kielégítően reagálnak a hagyományos kezelésre;
- Hidroxi-klorokin (Reuquinol, Plaquinol) vagy kolchicin (Colchis, Coltrax), amelyek hidroxi-zin után és szisztémás glükokortikoidok előtt vagy együtt adhatók a perzisztáló vasculitikus urticaria kezelésében;
- Ciklosporin (Rapamune), amely hatékony lehet súlyos krónikus idiopátiás vagy autoimmun csalánkiütésben szenvedő betegeknél, és nem kielégítő választ ad más kezelési módokra és / vagy ha a szükséges glükokortikoid adag túl magas;
- Az ommalizumab, amelyek anti-IgE monoklonális antitestek, a hízósejtek és a bazofilek autoantitest általi aktiválása által kiváltott krónikus urticaria kezelésére javallt.
Ezeket a gyógymódokat általában súlyosabb esetekben alkalmazzák, amikor a természetes gyógymódok és antihisztaminok alkalmazása nem hatékony. Mindig forduljon orvoshoz, mielőtt úgy dönt, hogy kezeli a csalánkiütést, és ezen gyógyszerek alkalmazásakor is, mivel sokuknak vannak olyan mellékhatásai, amelyek károsíthatják az egészségét.
Csalánkiütés otthoni gyógymódja
A csalánkiütés enyhe eseteinek nagyszerű otthoni gyógymódja, kiegészítve az orvos által jelzett kezelést, merülési fürdés körülbelül 200 g hengerelt zab és 10 csepp levendula illóolajjal. Ezután hagyja a bőrt önmagában megszáradni, a törülköző használata nélkül.
Egy másik kiváló természetes gyógymód enyhe csalánkiütés esetén a zöld agyag keverékének alkalmazása borsmenta illóolajjal és 30 ml aloe vera géllel az egész testen. Csak tegye az összes hozzávalót egy tálba, alaposan keverje össze és vigye fel a bőrre, hagyva néhány percig hatni. A végén öblítse le meleg vízzel.
További segítség lehet a könnyű, kényelmes és nem szoros ruházat viselésében, lehetőleg pamutból, kerülje a túl kopó szappanokat, és válasszon enyhe és semleges pH-értékűeket, alkalmazzon ásványi fényvédőt az otthoni távozás előtt, és kerülje a bőr megkarcolását. .