Tartalom
A legtöbb esetben a csontritkulás nem okoz specifikus tüneteket, de mivel a csontritkulásban szenvedő emberek csontjai törékennyé válnak és erőteljesebbé válnak a szervezet kalcium- és foszfortartalmának csökkenése miatt, apró törések is előfordulhatnak. Ezek a törések elsősorban a csigolyákban, a comb és a csukló csontjaiban fordulnak elő, és olyan jeleket és tüneteket okozhatnak, mint:
- Fájdalom a gerincben: különösen egy vagy több csigolya törése miatt keletkezik, és fájdalom lehet hátul tüskés, és egyes esetekben fekvéskor vagy ülve javulhat;
- A lábak bizsergése: akkor fordul elő, amikor a csigolyatörés eléri a gerincvelőt;
- Magasságcsökkenés: akkor fordul elő, amikor a gerinc törései koptatják a porc azon részét, amely a csigolyák között van, körülbelül 4 cm-es csökkenéssel;
- Hajlított testtartás: előrehaladottabb osteoporosis esetekben fordul elő a gerinc csigolyáinak valamilyen törése vagy elfajulása miatt.
Ezenkívül csontritkulás okozta törések esés vagy némi fizikai erőfeszítés után is felmerülhetnek, ezért intézkedéseket kell hozni az esések megelőzése érdekében, például csúszásgátló cipőt kell használni.
A csontritkulás olyan betegség, amelyet a csont szilárdságának csökkenése jellemez, és főleg azokat az embereket érinti, akiknek a családjában ez a betegség fennáll, cigarettát használnak vagy akik reumás ízületi gyulladásban szenvednek. Ezenkívül a csontritkulás gyakoribb a menopauza utáni nőknél, a hormonális változások miatt, és a 65 év feletti férfiaknál. Tudjon meg többet a csontritkulásról.
Ki a leginkább veszélyeztetett
A csontritkulás gyakoribb a következő helyzetekben:
- Nők menopauza után;
- 65 év feletti férfiak;
- A csontritkulás családi kórtörténete;
- Alacsony testtömeg-index;
- Kortikoszteroidok használata hosszabb ideig, 3 hónapon keresztül;
- Alkoholos italok nagy mennyiségben történő bevitele;
- Alacsony kalciumbevitel az étrendben;
- Cigaretta használata.
Ezenkívül más betegségek csontritkuláshoz vezethetnek, például rheumatoid arthritis, sclerosis multiplex, veseelégtelenség és hyperthyreosis.
A diagnózis megerősítése
Az oszteoporózis okozta törések tüneteinek megjelenésekor fontos orvoshoz fordulni, aki röntgenfelvételt kérhet annak ellenőrzésére, hogy valóban létezik-e törés, és a törés súlyosságától és mértékétől függően számítógépes tomográfia vagy mágneses rezonancia képalkotásra lehet szükség. .
Ha az orvos gyanítja, hogy az illetőnek csontritkulása van, elrendelhet egy csontdenzitometriás vizsgálatot, amely a csontvesztés ellenőrzésére szolgál, vagyis annak megállapítására, hogy a csontok törékenyek-e. Tudjon meg többet a csontdenzitometria végrehajtásáról.
Ezenkívül az orvos felméri a személy és a család egészségi állapotát, és vérvizsgálatokat rendelhet el a szervezetben az oszteoporózisban csökkent kalcium és foszfor mennyiségének elemzésére, valamint az alkalikus foszfatáz enzim mennyiségének elemzésére, akiknek magas lehet az osteoporosis értéke. Ritkább esetekben, amikor a csont törékenysége nagyon intenzív, és ha egyszerre több törés van, az orvos elrendelhet csontbiopsziát.
Hogyan történik a kezelés
A törés jelenlétének azonosításakor az orvos felméri a súlyosságot és jelzi a kezelést, például az érintett rész rögzítését sínnel, szalaggal vagy gipszel, és csak pihenést jelezhet, hogy a test helyreállítsa a törést.
Ha csonttörés sincs, az orvos a csontritkulás diagnosztizálásakor jelzi a csontok megerősítésére szolgáló gyógyszerek alkalmazását, a fizikoterápiát, a rendszeres testmozgást, például gyaloglás vagy súlyzós edzés, valamint a kalciumban gazdag ételek, például tej, sajt és joghurt fogyasztását. . Tudjon meg többet a csontritkulás kezeléséről.
A törések elkerülése érdekében intézkedéseket kell tenni az esések megelőzésére, például csúszásmentes cipőt kell viselni, kerülni kell a lépcsőn való mászást, korlátok felszerelését a fürdőszobába, kerülni a lyukakkal és egyenetlenségekkel rendelkező helyeken járást, és jól megvilágítani a környezetet.
Ezen túlmenően fontos fokozottabb körültekintés azokkal, akik a csontritkulás mellett más betegségekkel is küzdenek, például demenciával, Parkinson-kórral vagy látászavarral, mivel nagyobb az esélyük az esésre és a törésre.